Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Felvonulók kérték Tallián Miklós, www.hirszerzo.hu, 2007. május 1. A munkát ünnepelni csak kapitalizmusban érdemes. Boldog május elsejét, boldog kapitalizmust. A demokratizmus csúcsa, ünnepi kívánságmûsor, hiába, akkor még nem volt emelt díjas SMS (avagy úgynevezett röszü, rövid szöveges üzenet, mániákus nyelvjavítók és kényszeres magyarítók kedvéért), és nem lehetett kiszavazni senkit semelyik Házból. Az egészben a legdermesztõbb, hogy hány kedves magyar állampolgár volt, akinek ez a szabadság tökéletesen elegendõ volt. Kötelezõ felvonulás, olcsó, pocsék sör, virsli, huzatos panellakás, kockalada, szelíd nyomor, de legalább a szomszédnak is ugyanolyan ócska pozdorjalemezbõl volt a faliszekrénye. Nagyjából ennyit tudott biztosítani a Világtörténelem Legigazságosabb Rendszere.   De tegyük is ezt félre kicsit, május elseje elvégre nemcsak a szocialista állam ünnepe (noha ez az emlék még elég eleven, így errefelé inkább majális van, mintsem komoly politikai rendezvény), hanem a munkáé, a munkásosztályé, meg egy csomó minden másé, például Magyarország uniós csatlakozásáé. Ezeket pedig miért ne ünnepelhetnénk jó szívvel – rendes, szociálisan érzékeny, társadalmilag tudatos, ámde soha életében egy nyomorult szöget be nem vert értelmiségi módjára, és keseregve, hogy eltûnt az osztálytudat?   Hát, fõleg azért, mert minden ellenkezõ híreszteléssel ellentétben a modern társadalom nem kifejezetten a (klasszikus elméletek óta önmagában is alaposan megváltozott, talán meg is szûnt) munkásosztályra és annak kizsákmányolására épül. Bizony. Pedig olyan egyszerûnek tûnik: a munkás termel, õ állítja elõ az értéket, mégis a tõkésé a profit, mi több, extraprofit, hiszen fillérekért gyártott termékeket adnak a bekerülési költség sokszorosáért, mi ez, ha nem kizsákmányolás. Mi más is történhetne, rejtély, mondják több kötetes életmûvel rendelkezõ gondolkodók. Adjuk vissza a munka becsületét, fizessük meg a munkát, kontráznak rá a politikai színtéren.   Ahelyett, hogy gondolkodnának. Vagy legalább vetnének néhány pillantást a tényekre. Sokaknak szoktam példaképp felhozni, hogy ha a Nagy Gonosz Áruházlánc éves hazai nyereségét szétosztanák az összes dolgozó között, havi néhányezer forint jutna mindegyikükre. Nem vonom kétségbe, hogy ez adott esetben komoly összegnek minõsül, de azért a kizsákmányolást sem emlegetném. Nincs ugyanis „tisztességes” meg „extra” profit, elvileg sem, nincs megszabva, hogy legfeljebb mekkora nyereség lehet egy üzleten, ami két szabad fél közt köttetik. Ha egy áruért a bekerülési költség ezerszeresét is hajlandóak elegendõen kifizetni, menni fog az üzlet. Ha meg más nem tudja elõállítani, szintén menni fog az üzlet. De ugyanígy az sincs garantálva, hogy bármiféle befektetés megtérül. Aki milliárdokat fektet egy felesleges termékeket elõállító üzembe, az hiába dolgozik keményen napi 16 órát.   Azt sem árt megnézni, kik napjaink legnagyobb nyertesei, mik a világ legsikeresebb cégei. Vajon a Google például a kizsákmányoláson alapszik, harmadik világbeli rabszolgák ülnek a vonal másik oldalán és válaszolgatnak a kérdésekre? Nyilván nem. Akkor ki termeli az értéket? A válasz pedig egyszerû: az hoz létre új értéket, aki valami újat talál ki, és vevõt is talál rá. Vevõ pedig az lesz, aki maga is tud termelni, hogy legyen mibõl vásárolnia. A kapitalizmus nem a fogyasztók, hanem a termelõk társadalma, osztálytól függetlenül. Ha valamit, akkor ezt érdemes május elsején ünnepelni. Azt, hogy végre, hosszú idõ után van lehetõségünk saját boldogulásunkért dolgozni, meg azokért, akik nekünk fontosak, tenni azért, amit mi jónak és nemesnek gondolunk, nem pedig az önjelölt vezérek által kitalált homályos „közjó” érdekében.   A munkát ünnepelni csak kapitalizmusban érdemes. Boldog május elsejét, boldog kapitalizmust. Tallián Miklós Felvonulók kérték, www.hirszerzo.hu, 2007. május 1.